Ha a romániai munkavállalók már nem állnak rendelkezésre, egyre több munkaadó fordul a szegény országokból, például Nepálból, Srí Lankáról és a Fülöp-szigetekről érkező munkavállalókhoz.
Mivel nagyon szorgalmasak, a nepáliakat elsősorban a turizmusban foglalkoztatják. Ne lepődjön meg tehát, ha szállodákban és éttermekben találkozik velük. Országaik ugyanazzal a jelenséggel néznek szembe, mint amin Románia 15-20 évvel ezelőtt keresztülment, amikor a mi munkavállalóink távoztak tömegesen Spanyolországba, Olaszországba, Angliába, Németországba, a jobb életet reményében.
Szorgalmasak és mindig mosolyognak. Így jellemzik a kollégák a nepáli munkásokat. Sange Sherpa 36 éves, szakácssegéd. Feleségét és három gyermekét otthon hagyta. Számára Románia esélyt jelent arra, hogy szerettei számára jobb életet teremtsen.
Egy olyan országba érkezett, amelynek kultúrája teljesen különbözik a számára megszokottól, de alkalmazkodott.
Sange Sherpa: „Másak az ételek. Nekem a magamé tetszik.”
Iosif Stefanescu, séf: „Én is átmentem ezen, 97-ben. Németországba mentem a jobb életért, a lányom akkor 6 hetes volt. Élveztem ezt az élményt, mert egy kicsit most én adhattam támogatást nekik. Megmutattam nekik, hol szálljanak meg, hogyan éljenek a tömegközlekedéssel.”
Szabadnapjain Sanghe Bukarestbe látogat. Nem vásárol semmit, mert szinte minden pénzt, amit keres, hazaküld.
Sanghénak van két barátja is, akik egy bevásárlóközpontban lévő étteremben dolgoznak. Maesh 33 éves, házas és két gyermeke van. Már megtanult néhány szót románul.
„Szeretem a töltöttkáposztát. Hamburgert készítünk. Van salátánk, uborkánk, paradicsomunk. Zsemlét adok hozzá” – meséli.
A bátyja szabadnapos, és elvitt minket abba a szobába, ahol mindketten laknak itt, Romániában.
„Ez az én ágyam, ez a bátyám ágya. Ez a konyha” – így írja le a lakást.
Két nappal ezelőtt három másik nepáli érkezett Romániába. Egy bukaresti szupermarketláncnak fognak főzni.
„Mielőtt idejöttem, megnősültem. Családom van Nepálban. Feleség, nővér, szülők, nagyszülők. Mindannyian ugyanabban a házban élnek” – mondja a férfi.
„Jobb, mint amire számítottam. Ő a feleségem. Együtt jöttünk ide” – teszi hozzá egy másik.
Ezek az emberek Nepálban havonta körülbelül 200 dollárt keresnek. Romániában a fizetésük 3-4-szer magasabb. Az állam kötelezi a munkáltatókat, hogy a képzetlen munkavállalóknak is az átlagbért ajánlják fel. A munkáltatók egyes esetekben hajlandóak magasabb bért fizetni nekik, mint a románoknak, mivel az elmúlt két évben nehezen találtak komoly munkaerőt.
Olvassa el az összes cikket
